NonaBlog

Egy rendelet szerint egy betegre minimum 5 perc időt kell szánni.

Nem értek vele egyet!

Olyan szabályozást szeretnék, ami azt írja le, hogy egy betegre legalább 20 percnyi idő kell, hogy jusson!

5 perc semmire sem elég. Hogy lehet úgy beteget kikérdezni, megvizsgálni és ellátni, hogy közben az agyonbonyolított adminisztráció is készen legyen?

Minden beteg szeretne elmondani, elpanaszolni valamit. Ezért jön a rendelőbe.
De a betegnek nem csak teste, hanem lelke is van. Hozzá tartozik. Elválaszthatatlan tőle.

Mint sokan tudjuk, a lelki bajok testi tünetekben is jelentkezhetnek. De ez sokszor nem derül ki, mert nincs rá idő.

Mert mondjuk, ha Kovács néninek szúr az oldala, akkor gyorsan elküldik az „Oldala szúr Ambulanciára”. Oldják meg ők a problémát a rájuk eső 5 percben.

Ha mégsem derülne ki az ok, akkor Kovács néni továbbmehet a „Jobb oldala szúr Ambulanciára” is. Szerencsés esetben már 2 hónap múlva kap időpontot.
Végül kiderül, hogy Kovács néni oldala azóta szúr, amióta az unokája elvesztette a munkahelyét.
Amióta az unoka újra dolgozik, Kovács néni is jól van.
És így tovább, és így tovább.

Miért írom ezt ide?

Mert zavar, hogy nincs mindig időm arra, hogy meghallgassam, mit szeretne a panaszán kívül mondani a beteg.
Mert rákényszerítenek ezer más olyan dologra, amit nem is nekem kellene csinálni.
Mert ha nem szolgáltatok ezerféle adatot egy nap, akkor nem is vagyok orvos.
Mert nem vagyok adminisztrátor, statisztikai hivatali alkalmazott és titkárnői tanfolyamot sem végeztem.
Mert szeretnék több időt, ami emberibb kapcsolatot biztosít orvos és betege között.

Egyetért velem? Más véleménye van? Szóljon hozzá!