NonaBlog

Földünk népességének több, mint felében kimutatható a Helicobacter pylori !

Az általában már gyermekkorban történő fertőzés létrejötte és a kórkép kialakulása között több évtized is eltelik.
Az érintettek csekély hányadánál jelennek meg csak a kórokozónak tulajdonított betegségek:

- az idült gyomorhurut, a gyomor- és nyombélfekély,
- a gyomor eredetű malignus T limfóma, illetve a gyomorrák.

1996-ban a WHO I. osztályú rákkeltőnek nyilvánította a Helicobacter pylorit

Annak, hogy a baktérium képes legyen a gyomorban életben maradni és ott megtapadni, alapvető feltétele a mozgási képessége (motilitása).

Mivel a Helicobacter pylori nem saválló, igyekszik elkerülni a gyomorban uralkodó savas vegyhatású körülményeket. Spirális mozgással igyekszik minél előbb a biztonságot nyújtó hámfelszíni réteget borító nyákon át annak alsó rétegébe.

A baktérium által legnagyobb mennyiségben termelt enzim az ureáz, mely a karbamidot (ureát) végső soron ammóniára és széndioxidra bontja.

Az ammónia - kémhatásánál fogva - képes ellensúlyozni a gyomor savas pH-ját, másrészt toxikus hatással bír a nyálkahártya sejtjeire és kémiai úton odavonzza a gyulladásos sejteket, azaz a fehérvérsejteket (granulocitákat).

Ez utóbbiak helyi gyulladásos választ idéznek elő, mely fokozza a hámsejt károsodását.

A Helicobacter pylori így krónikus gyomornyálkahártya gyulladást okoz az összes fertőzött személyben.

Innentől kezdve már egyenes az út az állandó gyomorégés, a fekély kialakulása felé.

bővebben< <<